A
pulton támaszkodom, és magam elé bámulok, miközben a
narancslevet alighanem kilöttyintem, mialatt a pohárral
játszadozom. Lucy szokás szerint el van foglalva, oly annyira, hogy
szinte ideje nem jut rám, csak néha pillant felém, hogy élek-e
még. Az elmúlt napok eseményein gondolkodom, leginkább Symour-on.
Bármennyire is fog fájni, szakítanom kell vele, nem bírom
elviselni, hogy ennyire aggódik értem. Habár tudtuk, hogy ez lesz.
Egy olyas valami a szakmám, ahol nem lehet az ember épp eléggé
óvatos, és ha ehhez hozzácsapjuk az egyéni tulajdonságomat,
miszerint én mindig keresem a bajt, akkor az is csodának számít,
hogy még élek. A lehető legegyszerűbb megoldást kell tennem, ami
nem vezet máshoz, mint hogy elhagyjam a várost, újra, mint rég.
Tudom, hogy hülyeség, de csak így tarthatom biztonságban, és
magamtól távol a férfit, akit szeretek.
-Szóval,
elárulod, mi történt veled? - kérdezi a szőke nő, miután egy
pillanatra megszabadult a vendégektől.
-A
szokásos, semmi.
-Hát
persze. Tudhattam volna, kislánykorunk óta mindig ezt mondod
mindenre.
Egykedvűen
megrántom a vállam. A nő visszatér a munkájához, amit alig pár
másodperce hagyott ott. Hátamat átdöfi egy férfi szempár
tekintete. Konkrétan idegesít a pasas, még inkább az aurája, ami
ketté szeli a termet. Szívem szerint odamennék hozzá, és
felképelném, hogy mi a francot néz már ennyire, de ehelyett csak
türelmesen várok. Próbálom álcázni, hogy nem vettem észre,
amint engem bámul. Tovább szürcsölöm a narancslevet, majd a
pohár alá csúsztatom a pénzt, és indulni készülök. Utolsó
pillantást vetek a helyre, ahonnan a fickót érzékeltem, nincs ott
senki. Valószínű, rögtön előttem lépett le. Ilyen az én
szerencsém.
Egy
kis utcán kell végigmennem, ahhoz, hogy eljussak az edzőterembe.
Félúton a zsebembe nyúlok, azzal a szándékkal, hogy szólok a
csapatnak, mikor legyen egész pontosan a találkozó. A légkör
félelmetes. Egyszerre száraz, és nedves, szinte idegesítő.
Nappal is félelmetes ez a hely, nem hogy éjszaka. Az utca szélén
kisebb szemétkupacok hevernek. Az egyik felől szokatlan hangot
észlelek, majd a következő pillanatban egy macska ugrik elő, és
elszalad, tudomást sem véve rólam. Persze, hogy az ilyenek miatt
csinálja össze magát az ember.
Még
egy aurát érzékelek, közvetlen mögöttem. Igyekszem megfordulni,
de már késő. Valami keményet érzek a tarkómnak ütődni, majd
elhomályosul előttem a világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése