36. fejezet

      Sajgó fejfájásra ébredek fel egy sötét utcában, ott ahol elkaptak. Az épület oldalának támaszkodom, majd a zsebembe nyúlok, a telefonomért, hogy megnézzem, mennyi az idő. 18:23. Alig pár órahosszát voltam azon a helyen. Amikor be van zárva az ember, az idő sokkal lassabban telik, sőt, talán még meg is áll. Lényegtelen!

Tovább sétálok az utcákon. A kék égre meredek, amikor rögtön eszembe jut Symour. Vajon hogy van? Elkapták-e? Esetleg őt is megfenyegették? A gondolat a szívem mélyére hatol. Mi van, ha már nem is él? Hiába állapodtam meg az elrablómmal. Szélsebesen irányt változtatok, és elkezdek futni Symour lakása felé. Tudnom kell most azonnal, hogy nem esett-e bántódása!? Félrelököm az embereket, akik az utamba állnak. Kishíjján elcsap egy, esetleg két autó, ahogy átrohanok meggondolatlanul a zebrán. Most az egyszer nem tudok másra gondolni, csak hogy biztonságban tudjam Symour-t. Félek. Félek, hogy elveszítem, és ezúttal nem akarom. Félek a saját érzéseimtől. Nem véletlenül nem akartam ezt a kapcsolatot, már akkor is féltem, hogy beleszeretek, és később csak fájni fog minden.

      A megfelelő helyre érkezem. A kapuval nem is próbálkozom, tudom, hogy zárva van, mint mindig. Egyenesen a kerítésnek vetem magam, rálépek a peremre, majd átlendítem magam, és sikeresen földet érek az udvarban. Berontok a házba, magam mögött nyitva hagyva az ajtót. A férfi a folyosón áll, meglepett arckifejezéssel, farmerban. Megállok tőle, úgy 3 méterrel. Él! A lehető legnagyobb öröm jelenleg. Szemembe akaratlanul is könnyek gyűlnek. Symour felé futok, amikor odaérek szorosan átölelem a derekát. Felsőtestétől nem választ el semmi – szó szerint. Átölel. Érzem, ahogy a szíve kényelmes, nyugodt tempót diktál. Érzem a bőrén a szappan illatát. Borostás állát a fejemre hajtja, úgy ringat csendben, egy altatódalt dudorászva. Izmaim megfeszülnek, nem csodálkoznék, ha Symour csontjait egyszerűen szétroppantanám. De nem tehetek róla. Mindig próbáltam keménynek adni magam, elrejtettem a világ elől a félelmeimet, de az, hogy a szeretteimet megölik, a legrosszabb dolog, ami valaha történhet ezen a földön.

Symour megfogta az államat, és maga felé fordította az arcomat. Kénytelen voltam a szemébe nézni. A gyönyörű napbarnított szemekbe, amik alkonyatkor arany színűek. A szemekbe, amik már nagyon régen megigéztek engem, és rabul ejtettek. A szemekbe, amikben eltudnék gyönyörködni naphosszakat. A szemekbe, amik mögött több van, mint egy ember. A férfi lágy, selymes bőrét érzem a tarkómon végigfutni. Magához ölel, amennyire csak lehet. Lehajol hozzám, és lágy csókot lehel az ajkaimra. Elmerülünk a szerelem tengerében – még ha nem is tudok úszni. Felnevetek, amikor az arcán a keményebb szőrszálak megcsikiznek. Leválok ajkáról, és a mellhasába temetem a homlokomat, úgy nevetek.

-Mi az? - kérdezi, és az ő szája is mosolyra húzódik.

-Csak az arcod, csikiz.

Két tenyerem közé fogom az arcát, majd megcsókolom. Igen, nem hagyhatom, hogy elveszítsem. Viszont nem lehetek én is bűnöző. Ha meg elmondom valakinek, a családom fejeit láthatom majd, külön a testüktől. Rendkívül meg vagyok kötve. Ennyire még sosem voltam, és három napom van gondolkozni, hogy mit csináljak. Rövid idő. Visszavonom a gondolatomat, hogy NightCity unalmas hely – ha valaha is mondtam ilyet – éppen csak rossz helyen kell lenni, jó időben, és máris nyakik ül az ember a trágyában. Ha már azt tudnám, hogy hol van az a ház, ahol be voltam zárva, már nagyon sokat segítene. De nem tudok semmit. A vakvilágba kell elindulnom. A banda bizonyára 4-5 tagból állhat, de mi van, ha még többől? Tény és való, hogy van köztük egy 180 cm-es pasas, aki talán nem annyira bekattant, mint a többi. Ki kell találnom valamit, hogy hogyan kaphatom el őket 3 nap alatt! Igen, ez lesz a legjobb!

De addig is...

      Megfogom Symour kezét, és magammal húzom a szobába. Gondosan becsukom az ajtót, majd a férfira nézek csábos mosollyal. A könnyeim már rég felszáradtak, és egyszerűen olyan jó kedvem lett, hogy az nem kifejezés. Symour felé lépek, kezemet a mellhasára teszem, és laposan szemügyre veszem az elém táruló izmait. A teste már most a fellegekbe repít. Leköt a látványa, pedig életem során már láttam néhány pár férfit, de senki sem ragadott még el ennyire. Leteperem Symour-t az ágyra, majd fölé hajolok és megcsókolom. Nyelvével ingerli az ajkamat, hogy nyissam ki, kinyitom. Végigsimítok feszes mellhasán, izmos karjain. Tetszik neki, magához húz, kezét a pólóm alá siklatja. Felém kerekedik, most én vagyok alul. Végigcsókolja nyakamat, majd megszabadít a felsőtestemen levő pólótól. Ajkaival folytatja az útját. Leveszi a melltartómat is, és a melleimet kényezteti tovább. Körmeimet félúton a hátába mélyesztem, teljesen akaratlanul. Feleszmélek, mikor halk nyögés hagyja el az ajkait. Kezem folytatja vándorútját. Végigsimítok feszes fenekén, combján. Az övért nyúlok, majd megszabadítom a nadrágjától, ami lassacskán kezdett volna kisebb lenni számára. Fejemet megemelem, majd Symour nyakába harapok, gyengéden, nehogy véletlenül kiszívjam minden vérét, akár egy vámpír. Nyelvével lejjebb halad, a hasamon. Megáll, mikor egy zavaró tényezőbe botlik, amit nadrágnak hívunk. Csípőmet előre tolom, majd egy könnyed mozdulattal letépi rólam a ruhadarabot, vele együtt a fehérneműt is. Ott fekszem alatta, immár teljesen meztelen. Láthatólag, alig tudja visszafogni magát. Lassan végigsimít a belső combomon. Szemeivel követi a mozdulatát.

-Gyönyörű vagy – szólal meg, majd megcsókol ott, ahol előbb simogatott.

Testem megfeszül a kellemes érintésre. Fejemet kissé hátrahajtom, úgy nyögök fel. Olyan ez az egész, mint a halál. De ha ilyen gyönyörű, akkor nem akarok tovább élni!

-Régóta vágytam már erre. Elképzeltelek nap, mint nap, amint a forró, meztelen tested megfeszül alattam – folytatja.

-Én is erre vágytam. Azóta, mióta újra megpillantottalak a teremben.

Az ajkamhoz hajolt, és lágyan megcsókolt. Hevesen mozgó ujjakat érzek magamban, amik nem máshoz tartoznak, mint Symour-hoz. Izmos vállát magamhoz szorítom. Teste forró, izzadt. Akárcsak az enyém. Már rég elveszítettük a kontrollt. A határnál vagyok, amikor valami keményet érzek a combomnak dörgölődni. A férfi láthatólag nehezen tudja türtőztetni magát, de megteszi, csak a kedvemért, mert nem akar mindent elkapkodni, azt akarja, hogy én is élvezzem. Leveszem róla a boxer alsót, így napfényre kerül a duzzadt férfiassága. Ujjait kihúzza belőlem, felhúzza nemi szervére az óvszert, majd fölém hajol. Megérintem az arcát, másik kezemmel pedig a nyakát ölelem. Megcsókol. Újra. Édes ajkát érzem az enyémen. Eltudnék így élni. A csókjaival táplálkoznék. Érzem, ahogy óvatosan behatol, majd elkezd ritmusosan mozogni bennem. Testem átveszi a lüktető ritmust, ami egyre gyorsabb lesz, és egyre mélyebbre hatol. Halk nyögésekkel élvezzük az együttlétet. Már a határokat is átléptük. Érzem, ahogy Symour teste megremeg fölöttem, de addig csinálja, amíg bírja. Nem akar megfosztani a gyönyörtől. Testem a fellegekben jár. Elértük a legmélyebb pontot, ahol valaha ember járhat. Testünk egyszerre sikít fel, feszül meg. Fejemet hátra hajtom gyönyörű kínomban. A férfi a nyelvével a nyakamat kényezteti.

Érzem, ahogy testének minden izma ellazul. Majd érzem, mikor már nincs bennem. Fölém mászik, megfogja az egyik karomat, majd a mellhasára teszi.

-Szeretlek, Honey! Ameddig csak élek szeretni foglak! - mondja, majd egy eddig még soha nem látott kedves mosoly hagyja el az ajkait.

-Én is szeretlek, Symour! - majd megcsókolom.

Lefekszik mellém, karjai közé húz, fejemet a mellhasába temetem, úgy alszunk el, egy időre...