A
fejem szörnyen fáj, mikor kinyitom a szemeimet. Most az egyszer azt
kívánom, bárcsak több ideig aludtam volna. Egy sötét, száraz
helyen ébredek. Kezeimmel hátrakötözve ülök a hűvös padlón.
Hihetetlen, hogy akarat nélkül ilyenbe keveredtem, mikor teljesen
ártatlanul jártam, keltem a városban. A bezártság ellenére nem
nagyon zavartatom magam. Előbb, utóbb úgyis jön valaki, elvégre
csak nem véletlenül kerültem ide. Elméletem beteljesült, valaki
kinyitja a nyikorgó ajtót, és belép a helyiségbe. Az alak minden
bizonnyal férfi, kb. 180 cm magas. Az arcát nem látom, az azt
eltakaró maszk miatt.
-Jó
napot önnek is! - mondom, némi flegma arckifejezéssel.
A
férfi megáll előttem, lehajol, majd a jobb tenyerével kissé
megszorítja az állkapocscsontomat.
-Ne
fészkelődj annyit, és akkor nem fog bajod esni!
-Észben
fogom tartani!
-Helyes!
Az
ipse leveszi rólam a kezét, majd a velem szemben levő falhoz
támaszkodik, ölbe tett kezekkel.
-Elárulná,
hogy mi a francot keresek itt? - mondom követelőzően a fickónak.
-Mindent
a maga idejében, kicsim! Mindent a maga idejében!
-És
mikor jön el az a bizonyos „maga idejében”?
-Hát,
ha ennyire türelmetlen vagy, nem bánom. Úgy tudom, te elég jó
zsaru vagy, és jó kapcsolataid vannak bizonyos területeken. Így
hát segíteni fogsz a tervünkben.
-Hogyne!?
-Szóval,
te leszel a segítőnk, aki elfogja intézni, hogy anyagot dobjunk a
piacra.
-Azt
akarod, hogy falazzak nektek, és ti szabadon árusítjátok a
kábítószert?
-Úgy
valahogy. Örülök, hogy felfogtad.
-Tudja,
a tarkómra mért csapástól még mindig fáj a fejem. Lenne itt
valami, és mi van, ha én nem egyezek bele?
-Erre
is van tervünk. Ha nem tennéd azt, amit mondunk, lemészároljuk a
szeretteidet. Tom öcsédet, Lucy barátnődet, a két kollegádat,
Matthew-ot és Cyd-et, a szerelmedet, Symour-t. Gondolkozz el rajta!
Gondolom, te sem akarod a fejüket találni reggel az ágyadon.
-Lemészároljuk?
Tehát többen vagytok?
-Rengetegen.
-Ez
felettébb megnyugtató. És engem mikor fogtok lemészárolni?
-Nem
áll szándékunkban, egyenlőre.
-Tehát,
ha nem vagyok hajlandó engedelmeskedni nektek, készíttethetem a
szeretteim sírját. Úgy látszik, ön nem tudja, hol a határ.
A
nyomott levegőnek köszönhetően megszédülök, kész szerencse,
hogy a földön vagyok, így ennél lejjebb nem süllyedhetek. Nem
elég, hogy fogva tartanak, és még egy korty vizet sem adnak, arra
kérnek, legyek egy kábítószer banda falazója, vagy ha nem,
lemészárolják a szeretteimet, a barátaimat, az öcsémet és
Symour-t is. Meg aztán, mi az, hogy falazzak? Nem vagyok én
kőműves. Tudtommal nem ezt a szakmát tanultam éveken át
középiskolában. És még csak meg sem mutatják, hogy keverjem ki
az anyagot, ami megköti a téglákat. Ilyen az én életem. Mindig
benne vagyok valamiben.
-Három
napod van, hogy eldöntsd, melyik oldalon állsz! Őket úgy sem
tudod épp eléggé biztonságban tartani, előbb vagy utóbb úgyis
megtaláljuk, és golyót eresztünk mindenkibe!
Most
ugrott be minden. Bizonyára ők lőttek rá nem is olyan rég az
öcsémre, ők próbáltak ránk lőni, mikor Symourral az erdőben
jártam, és bizonyára azon az éjszaka ők lövöldöztek, mikor
egyedül mentem ki a bejelentésre. Minden bizonnyal tudták, hogy
nem lesz velem senki, és akkor akartak elkapni, csak nem jött
össze.
-Épp
akartam kérdezni, amikor az öcsémre lőttek, véletlen ment a
karjába a golyó, vagy olyan béna lövészek vannak, hogy célozni
sem tudnak normálisan?
-Túl
nagy a szád! Vagy engedelmeskedsz, vagy megnézheted, ahogy a
családodat lemészároljuk! Három nap múlva várjuk a választ, ha
elmered mondani valakinek a tervünk, szintén látogathatod majd a
szeretteidet a temetőben – mondja a férfi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése