33. fejezet

      Csöngetést hallok. Gyanakodva pillantok az ajtó felé, majd előkapok a konyhaszekrény egyik fiókjából egy nagyobb kést. Symour hideg vérrel áll mellettem, és nézi az események sorait. Megragadom a kilincset, majd nagy lendülettel kinyitom az ajtót, ami a falhoz csapódik, fegyveremet pedig a küszöbön álló emberek torkához szegezem. Megdöbbent arckifejezéssel nézek a két vendégre, mikor megállapítom, hogy kik ők, Matthew és Cyd.

-Minden vendégeddel ilyen kedvesen bánsz? Vagy ez csak nekünk szántad? - kérdezi a megrémült Cyd.

-Lépjetek beljebb! - mondom, majd a karomat a testem mellé engedem, a késsel együtt.

A Symour, Matt, Cyd bemutatkozás után a szobába vonulunk, ahol ledobom magam az ágyra törökülésbe, és teát kortyolgatok.

-Sebeid hogy vannak? - kérdezi Matthew, a kötéseket kémlelve.

-Baromira fáj, de türhető.

-Többé ilyet ne csinálj! - utasít Cyd – Elősször is, eltűntél, szó nélkül. Nem tudom, hogy jutott az eszedbe az a hülye ötlet, hogy egyedül mész ki. Ezért vagyunk csoportban, hogy együtt dolgozzunk! Másodszor, egész éjszaka érted aggódtunk, hogy mi lehet veled. Harmadszor, van fogalmad róla, mennyire megrémültünk, mikor hajnalban beállítottál? Látnod kellett volna magadat! Nem volt rajtad olyan felület, ami ne lett volna sebes, véres, lila, etc.

-Hogy sikerült a randi? - kérdezem terelés ként.

-Nagyon jól! - vágja rá a két srác, szinte egyszerre.

-Nos, ennek örülök. Szükségem lenne Vivi segítségére. Jár szablyavívásra, tehát edzett. Segítenie kell, hogy én is az legyek.

-Miért, most nem vagy az? - teszi fel a kérdést, unott hangon Matt.

-Nézz rám! Egy kis karcolástól két napig itt döglöttem.

-Ne haragudj, de az nem kis karcolás volt! És nem is egy! Úgy vélem nem vagy tisztában vele, hogy néztél ki – mondja emelt hangnemben Symour.

Fejemet lehorgasztom, majd a hófehér paplant bámulom, ami a fenekem alatt terül el.

-Szó sem lehet róla, hogy ti ketten edzetek! Bajotok eshet! - mondja Matthew – Épp ezért, mi is segítünk!

A férfi egy mosolyt dob felém, majd a mellette ülő Cyd is, legvégül Symour magához ölel. Nem vagyok egyedül. Mi ezentúl elválaszthatatlanok vagyunk. Egy kérdés van már csupán hátra, az erdős jelenetek, a lövöldözések.

-Már csak egy valami van hátra. Az erdő. Véleményem szerint van ott valami. Először is, az öcsémet, Tomot meglőtték ott. Másodszor, amikor én és Symour kint voltunk, megpróbáltak ránk lőni. Harmadszor, amikor valamelyik este kint voltam, hallottam két férfi hangját, amint azt ecsetelik, hogy megérkeztem e. Tehát, nem volt semmi baj, megtévesztettek, és tudták, hogy kifogok menni. Az ipsének fegyvereik is vannak, talán nem is kevés.

-Tehát, van ott valaki, vagy valakik, akik terveznek valamit, vagy talán már a fejükben van a gondolat menete is – szögezte le Matt.

-Igen. Mellesleg, a héten kaptam egy levelet. Csak annyi állt benne, „Látlak”. Az esett ugyan ezzel a szöveggel megismétlődött Symournál is.

-Van gyanúsítottad? - kérdezi ártatlanul Cyd.

-Nincs. Egyenlőre nincs. Épp ez a baj. Az üggyel nem tudunk előrébb haladni, mivel még nem sok minden történt. Gondoltam arra, hogy esetleg olyan pech-es vagyok, hogy véletlenül pont az erdőben akarnak mindig megtámadni, de a tegnapelőtti ügy után elhessegettem a gondolatot, és jobban átgondoltam mindent. Sajnos egyenlőre nem tudunk mit tenni, csak várni...