22. fejezet

      Előveszem a zsebemben heverő kulcscsomót, majd kinyitom az ajtót. A művelet után gondosan megnézem a postaládámat, amiben hever pár levél, megfogom a papírhalmot, majd felbaktatok. A szokásos művelet veszi kezdetét: kutya etetés, pakolászás, stb.

A konyhában matatok, mikor ajtónyitódást hallok a hall felől, semmi kétség, valaki bejött. Stukkerre kapok, majd halkan a falnak vetem magamat, és úgy lopózom. Hirtelen mozdulattal kiugrok a folyosóra, és a fegyveremet egyenesen a behatolóra szegezem, aki nem más, mint az öcsém. Megkönnyebbülök, majd leeresztem a karomat.

-Mondhatom, itt hívogatóan fogadják az embert – szólal meg még mindig félénken Tom.

-Ez van Öcsi. És ha valamiféle betörő pofátlankodik be? Vagy rosszabb?

-Jön Drakula? Csak a te véredre fáj a foga.

-Akár, vagy a Maffia.

-Honey, te magad vagy egy egész maffia szervezet. És ki bántaná az én gyönyörű nővéremet?

-Mit tudom én? Egyébként Dracula csak szűz lányokat támad meg.

-Válság van! - figyelmeztet az öcsém, aki elkezdi szemlélni Body-t.

-Kávét? - kérdezem ajánlkozóan.

-Kösz, nem. Azt hiszem épp eléggé felébredtem már az előbb.

-Te tudod. Karod hogy van?

-Jól, köszönöm.

A férfi bemegy a szobába, majd ledobja magát az egyik fotelra, ami csak rá várt. Megállok tőle úgy egy méterre, majd elkezdem a kávémat kevergetni. Eszembe jut az éjszaka folyamán Symour-tól kapott SMS-em, és akarat nélkül is elmosolyodom.

-Miért mosolyogsz? - kérdezi felháborodva Tom.

-He?!

-Mosolyogtál! Láttam! A két szememmel!

-Már mosolyogni sem szabad?

-Öhm... Nem! - válaszolja unott hangon a férfi.

Ilyenkor tudnám agyon ütni.

-Emlékszel még Symourra? - kérdezem, majd a másik fotelba vetem magamat, és felteszem az egyik lábamat a másikra.

-Milyen Symour-ra?

-Symour Ratthew.

-Ja! A … tanár a gimiből. Mindig szívatott minket. Mi van vele? Bűnöző? Rossz fiú? Mindig tudtam én, hogy nincsenek nála helyén a dolgok.

-Nos... Symour...

-Mi van vele!? - kérdezi sürgetve Tom.

-Találkoztunk...

-Az lett volna csoda, hogy nem. Ebben a városban.

-Amikor bementem hozzád a kórházba, tőle jöttem. Ő vitt át, és hozott vissza. És én kedvelem őt. Ő is engem.

Szemmel látható, a tesómnak kissé leesett az álla, talán még az erkélyről is lehullott. Sejtettem, hogy valami hasonló arckifejezést fog vágni, ha elmondom neki.

-Vigyázz rá! - szólal meg végül, majd távozik, azzal a magyarázattal, hogy sietnie kell.

Öcskös....