24. fejezet

      Hirtelen dördülést hallok, ami kicsit sem az ég felől jön, hanem a sűrű bokrok mögül, egész pontosan egy fegyver adta ki a hangot. Lehető leggyorsabban leválok a férfi ajkairól, majd a földre teperem. A golyó elsüvít felettünk, szerencsére nem találta el egyikünket sem, de közel voltunk hozzá. Az erdő sűrűjétől sajnos nem látom egész pontosan a lövöldözőt, csak az alakját, ami pár pillanat múlva eltűnik a fák mögött. Bizonyára megfutamodott, miután látta, hogy nem jött össze a terve. Kezem még mindig Symour mellkasán van, aki nem igazán tudja hova tenni a hirtelen történt események képsorát.

-Menjünk haza! - ajánlja fel, arcomat látván.

Nem mondok semmit. Felkapjuk a bukósisakot, majd visszamotorozunk a házhoz.

      Az este nagy része némán telik el. Mély gondolataim között bolyongok. Biztosan nem véletlenül lőttek ránk, ahhoz túl magabiztos volt az alak. És szerintem Tomra sem véletlenül lőttek rá. Különösebb képen a végtagra. Talán az csak egy figyelmeztető volt. De mire akar figyelmeztetni? Egyáltalán ki akar itt bárkivel is végezni? A rohadt életbe a mocsokkal! Nem lehetünk elég óvatosak! És ha ez csak rosszabb lesz?

Stukkerre kapok, majd megtöltöm. Készenlétben tartom a fegyvert is.

Symour meglepődik a mozdulatomon. Van egy olyan érzésem, hogy ő még nem látott ilyennek engem. Nem hogy engem, még eddig senki mást. Bevallom, én sem magamat. Sajnos ez esetben nem tehetünk sok mindent. Éljünk tetőtől talpig golyóálló páncélban? Mindegy. Majd holnap arra nézek Mattel és Cyddel.

Visszacsúsztatom a stukkert a megfelelő helyére. Azaz, egész pontosan leveszem még a derekamról is, és az éjjeliszekrényre helyezem.

-Régen nem voltál ennyire feszült – mondja Symour.

-De régen nem is lövöldöztek csak úgy rám. És van egy olyan érzésem, hogy a mainak és a múltkori Tom esetnek köze van egymáshoz.

-Gondolod?

-75%

-Mitől vagy ilyen biztos benne?

-Jók a megérzéseim. Alapból, ugyan azon a helyen történt, az idő is hasonló volt. Biztos vagyok benne, hogy a koma nem véletlenül lőtt ránk. Túl magabiztos volt ahhoz.

-Értem. És most mit szándékozol tenni?

-Sok mindent sajnos nem igazán tudok, csak annyit, hogy szemmel tartjuk, azt a területet. Mindegy.

Hátradőlök, majd végigfekszem az ágyon, és a plafont bámulom. Symour is hasonlóan cselekszik. Felé fordulok. Akaratom ellenére is ellazulok. Elragadtat a férfi, közelsége, érintése, ölelése, majd a lágy csókja, amit az ajkamra lehel. Érzem szívének minden egyes dobbanását. Egészen addig, amíg álomba nem zuhanok.