Hétfő
délelőtt van. Jelenleg éppen szabadnapos vagyok, megöl az unalom.
Symour pedig az iskolában okítja, azaz csak próbálná, a
gyerekeket. Kinyitom a konyhaszekrény egyik ajtaját, kiveszek egy
poharat, megtöltöm vízzel, majd beledobog egy pezsgőtablettát,
had pezsegjen kedvére. Unalmamban belenyúlok egy zacskóba,
kiveszek egy kekszet, majd az emésztés folyamatára bocsájtom. Egy
jobbnál jobb ötlet villan az eszembe, amit úgy hívnak, edzés.
Felkapok egy kényelmes bő farmert és egy trikót, majd kerékpárra
ugrom. Kivételesen nem a kapitányságban levő terembe megyek be,
hanem egy másikba, ami úgy fél km-re lehet tőle. Lezárom a
biciklit „nehogy ellopják a zárat”, majd lemegyek a lépcsőkön.
A
teremben láthatóan valamiféle edzés folyik. Nem is akármilyen.
Szablyavívás. A fakardok csattognak, legalább 10 ember kaszabolja
egymást. Mit ne mondjak, elég jól nyomják. Végignézek egyesével
a harcosokon, megdöbbenek, mikor egy ismerős kifejezésbe botlom,
Vivienbe, a nőbe, aki nemrég a koncerten pengette a gitárt, most
szablyázik. Mozgásaiból ítélve elég rég óta csinálhatja már.
Gyors. Nagyon gyors. Leülök egy padra, majd onnan nézem tovább a
harcművésznőt. Egy magasabb alkatű csávó ellen küzd, aki lehet
már legalább 50-55 éves. A haja kopaszodásnak indult már, és
minden bizonnyal a szeme is megromlott, azért visel szemüveget.
Minden esetre, nem valami Don Huan, két percig sem harcolnék vele,
térden rúgnám, azután nézhetne majd, mint a moziban. Az edzés
véget ért.
-Vivien,
igen jó harcos lett belőled – mondja a félkopasz férfi.
Valaki!!!
Gyorsan hozzatok egy tálat, mert azt hiszem, mindjárt hányok!!!
A
nő nem igazán reagál semmit. Megiszik fél liter vizet, majd a
nyakába terít egy nedves törölközőt.
-Kipróbálod?
- teszi fel a kérdést a csaj, miután észrevette, hogy ott vagyok.
-Nem
fogod megbánni?
Válasz
helyett a kezembe nyom egy szablyát, majd elkezdődik a küzdelem. A
fakardot nem a legkönnyebb tartani hosszabb ideig, de azért
igyekszem a nő támadásait kivédeni. Elönti agyamat az
agresszivitás, majd támadásba lendülök. Az eredmény 1-1, de
Vivien biztosan visszafogta magát.
-Vivien,
nem tudom, hogy miért nem járatjuk ezt a nőt is szablyavívásra,
jól áll neki a kard – szólal meg a tanár, miközben a vállamra
teszi a kezét.
-Ne
érjen hozzám! - figyelmeztetem a férfit, aki azonnal hátrál vagy
15 centit.
Elkezdi
nekem sorolni a vívással kapcsolatos információkat, eseményeket,
programokat. Nagy miséje közepette egyszer csak levándorolnak a
szemei a mellemre. Ha még egyszer ilyet csinál, én esküszöm,
hogy a saját módszeremmel fogom a padlóra küldeni!!! A lehető
leghamarabb megszabadulok tőle, majd a szabad levegőre megyek.
-Látom
téged is kiakasztott – szólal meg egy hang mögülem, ami
Vivienhez tartozik.
-Mindig
ilyen?
-Szokott
rosszabb is lenni.
-Egy
kretén ez a csávó -.- Már bocs.
-Nekem
mondod?
-Őszintén
megfordult a fejemben, hogy ott helyben megverem. Nincs véletlenül
kocsija?
-Nem
tudok róla, mindig kerékpárral jár.
-Na,
majd egyszer!
-Nincs
kedved eljönni fagyizni? Jön Eni is.
Miért
ne?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése