13. fejezet

       

     Egy megrepedt üveggolyó hever a szinte makulátlan fadeszkás padlón. A szoba üres, csak a fehér meszelt falak veszik körül. A nyugati oldalon két ablak van beépítve, melyek üvegén keresztül besüt a nap a terembe. Mintha már jártam volna itt, valamikor. Lehajolok a meztelen lábamnál levő üveggolyóért, majd az kiesik az ujjaim közül és széttörik a makulátlan padlón, millió darabra. Az ablakok előtti hófehér függöny meglebben, habár jómagam sem tudom, hogy mitől.

Egy egyrészes bokáig érő fehér szoknyában vagyok, melynek az ujjai a könyökömig érnek és a nyakánál kissé ki van vágva. Nem igazán szoktam efféle öltözékeket hordani.

      Hűvös levegőt észlelek a hátam mögül. Megfordulok, majd egy ajtót veszek észre. Óvatosan a kilincsért nyúlok, majd távozom a teremből. Végigmegyek a sötét, hófehér, meszelt folyosón, mely elém tárul. Újabb ajtóra lelek. Azt is kinyitom, majd egy udvarra érkezem, amely közepén egy tó van, és a víztükörről visszatükröződik a telihold. A látvány is épp eléggé ijesztőnek tűnik, pláne még ez a levegő is mellé.

Lemegyek a hűvös lépcsőkön, majd a tó felé veszem az irányt. Észre sem veszem, hogy az udvaron levő vörös rózsák szétszaggatják a ruhámat, és kissé felsértik a bőrömet. Vagy legalábbis nem nagyon foglalkoztat. Pár lépést teszek a vízben, épp hogy csak a bokámat ellepje. Szemeim elkarikásodnak. Mintha Symourt látnám magam előtt. Sötét farmer feszül a combjain, felső testét csupán egy fehér hosszú ujjú ing takarja el, bokájáig víz terül el. Engem néz a zavarba ejtő barna szemeivel.

.-Symour? - kérdezem teljesen feleslegesen, meglepett hangon.

Nem válaszol semmit, csak engem néz a komoly tekintetével. A férfi felém nyújtja a kezét.

-Symour? SYMOUR!!! - kiabálom, majd a keze felé nyúlok, miközben egy könnycsepp gördül végig az arcomon, majd a tóba cseppen.

Épp hogy megfognám a kezét, a férfi szertefoszlik, mintha soha nem is lett volna ott.

      Hátam mögül egy embert érzékelek, így tehát automatikusan megfordulok. Épp, hogy ezt cselekszem, egy dördülést hallok, majd egy golyót érzek a mellkasamban. Elveszítem testem felől a kontrolt, majd a vízbe zuhanok. Lentről még látok egy alakot, aki a part szélén áll, de semmi többet. Sem az arcát, sem, hogy ki ő.

      Az órám reggeli hangjára ébredek fel. Arcom csupa verejték, habár ezen nem csodálkozom. Egyre inkább utálok aludni, az álmok miatt. Az álmaim szinte megismétlődnek, és nem tudom, hogy mit jelentenek. Mit jelent az újra és újra felbukkanó volt tanárom, mit jelent a fehér szoknya, Symour tekintete és a golyó a mellkasamba. Nem akarom újra érezni, nem akarom újra és újra átélni azokat a pillanatokat.

Felkapok magamra egy farmernadrágot és egy nyakánál kissé kivágott pólót. Az idő megfelel az alkalomnak, hogy ezentúl ne kelljen pulóvert vinnem magammal. Belevágom az övtáskába a fontosabb irataimat. Gondosan megetetem a házi kedvencemet, majd lelécelek otthonról, bezárva ajtót, ablakot és lehetőleg a meg nem levő széfemet.

Most kerékpározni sincs sok kedvem, inkább megyek stílusosan láb busszal.