19. fejezet

      Úgy körülbelül majdnem egy órahosszán át hallgattam az öcsém életszerű hisztijét, de megnyugtat, hogy nem esett semmi baja. Azalatt az idő alatt az eső is elállt, sőt, egész szépen kisütött a nap.

A kórház parkolójába érek, ahol a már jól ismert Seat áll. Oldalának nekitámaszkodik egy férfi, combjain farmer feszül, felsőtestét egy póló takarja, kezei zsebre vannak téve. Napszemüvege mögül engem vizslat, így valahogy még helyesebb.

-Öhm, ne haragudjon, hogy csak így leléptem – mondom lesütött szemekkel.

Symour felesleges szavak helyett megérinti az állam, majd maga felé fordítja a fejemet, hogy láthassam a mosolyát. Közelsége teljesen megnyugtat, jobban, mint valaha.

Beszállunk az autóba, majd már szárnyalunk is NightCity felé. Idő közben félhomály lett, azaz pontosan 21:45 van. Az öcsémmel történtek eléggé elviszik a gondolatomat. Mégis ki lőhetett rá? És mik voltak a szándékai? És tényleg megakarta volna ölni? Egy jobb lövész nem rontana el ilyeneket, egy pancserebb pedig nem tudott volna egyenesen a felső karjába lőni.

-Felesleges ilyesmiken agyalnod! - szólal meg Symour, bizonyára belelát a gondolataimba – Az öcséd jól van, ez a lényeg.

-Lehet, de mégis aggaszt.

-Természetesen. Én is ilyen lennék, ha a testvéremről lenne szó, de magaddal is törődnöd kéne.

-Például? - Mi a fenére gondolhat a ,,magaddal is törődnöd kéne” alatt?

-A te korodban a nők, hm, műkörmöket csináltatnak, sminkelik magukat, elmennek a barátaikkal buliba, meg hasonlók.

-Műkörmök: Először is, engem zavarnának, másodszor a bűnözők szemeit kaparjam ki vele? Smink: néha szoktam, nagyon néha. Buli: kivel?

A férfi nem felel semmit, csak egy halvány mosoly tűnik fel az arcán, de az is alig vehető észre a sötét miatt.

-Még mindig az a filozófiád, mint régen? - teszi fel az újabb kérdést a tanár.

-Mármint? - kérdezek vissza.

-Még egy 200 kg-os pasákkal is eltudsz bánni, legyőzhetetlen vagy, megtudod védeni magadat, stb.

-Miért? Nem így van? - válaszolom játékosan.

-És ha egyszer téged vesznek célnak? Nem lesz mindig rajtad golyóállómellény, és nem leszel mindig megvédve. Veszélyes játékot űzöl. Szerintem még te sem tudod, hogy mivel állsz szemben. Bármelyik pillanatban meghalhatsz. Megtámad valaki, lelőnek.

      Alaposan elgondolkozom a férfi szavain. Mi ütött hirtelen belé? Még hogy meghalhatok. Jó rendben, nem gyerekjáték. De ha így nézzük, aki bárki meghalhat. Elég, ha csak átmegy a zebrán, sőt, a lakásában is meghalhat számtalan módon. Az én feladatom, hogy megvédjem azokat, akik nem tudják megvédeni magukat. Tipikus mottó: ,,Szolgálunk és védünk” Nem számít, még ha a saját életünket is kockáztatjuk. Ezért választottam ezt a pályát. Adott helyzetben nem szabad, hogy eszünkbe jusson ,,és ha”, vagy akár a halál gondolata. Olyankor cselekedni kell! A szívünkre sosem szabad hallgatnunk. A nosztalgiázás maradjon szolgálati időn kívül! Ha nincs fegyverünk, még mindig ott a két kezünk. Igen, én másokat akarok megvédeni. Magamat már megtudom.

Miért nem látja be ezt a tanárúr is, hogy már nem vagyok gyerek? Utálom, hogy így tekint rám. Alapból, már a gimiben is megtudtam védeni magamat, szóval nem értem, hogy miért dramatizál most. Szerintem ő maga sem. Egyébként meg szeretek a tűzzel játszani. És a makacs fejemnek köszönhetem, hogy idáig jutottam.

-Symour Ratthew hülye és az is marad – gondolom durcás arckifejezéssel. Kb 13 évesen voltak efféle elméleteim.

Néma csend ül kettőnk közé. Úgy öt hosszan tartó percig. Csak az autó motorjának zaját lehet hallani. Az út fehér csíkjai eltűnnek alattunk, ahogy közlekedünk.

-Egyébként meg, köszönöm, hogy elvitt – mondom oldalra fordított fejjel.

-Én meg, hogy segítesz – mondja ravasz mosollyal az arcán.

-Segítek? - kérdezem felé fordulva, nagy szemekkel.

-Persze. Ha visszaérünk. Lenne pár pakolni való cucc. Ilyenkor még úgysem szoktál aludni. És energiád is elég sok van. Legalább levezeted. Nem kell senkinek sem meghalnia, mert sok volt a belső energiád.

-Ezt még megfogja bánni a tanár úr – jegyzem meg rafkósan.

-Lehet... - válaszolja.

Hangjából ítélve cseppet sem bánja, sőt felőle akár egy hétig is elpakolászhatnék ott, csak legyek a közelében. Nincs mit tenni. Nem akarom megbántani. De ez akkor is zsarolás!