6. fejezet

Zsebre vágott kézzel cammogok végig, a kissé rossz minőségű járdán, ahol néha-néha kerékpárosok száguldanak el mellettem, mit sem törődve azzal, hogy nekem jönnek-e vagy sem. A régi beteges tinédzser kinézettől egy valami változtat meg. A baseballsapka. Imádtam, talán még mindig meg van valahol, a polc alatti dobozban legalul. Akkoriban mániám volt az érdekes kinézet, amiről város szerte ismert voltam.

1. Mackós pulcsi, zsebre vágott kézzel és baseballsapkával.
2. Vagy farmerdzseki, farmernadrággal és természetesen farmertornacipővel.

Régi szép idők.

A kedvenc ( mivel több nincs ) parkomba érek, ami a pajkos gyermekkorom szép emlékeit őrzi. Célba veszem a játszóteret, ahol a rossz idő miatt senki sem tartózkodik ( mondjuk a park területén sem ). Leülök a kedvenc hintámba és óvatosan ellököm magam, de még a lábam a földön van. Eszembe jut a régi szokásom, miszerint akkor kapucnival a fejemen csináltam ezt a műveletet. Követem régi énem példáját.

Teljesen elmerülök a hintázásban, mikor egy esőcsepp hullik a kezemre. Az égre meredek, majd a nemrégen felhúzott kapucni hátra esik. Elkezd esni. Az arcomra, a ruhámra, a parkra, mindenre. De mint mindig, most sem törődöm vele, sőt, elmosolyodom. Felállok, hogy folytassam az utamat, habár magam sem tudom hogy hova. Megállok a játszótér kijárati ajtaja előtt.

-Menjek ki rajta, ilyen egyszerűen? - teszem fel a kérdést magamnak felháborodva – Még mit nem!?

Becsukom óvatosan magam előtt az ajtót, majd átugrom a kerítést, így még nagyobb mosollyal megyek tovább. Elhaladok a színpad előtti padok mellett, azaz. Felállok rájuk és végiggyalogolok rajtuk semmivel és senkivel sem törődve.

-Jézus, Honey, veled meg mi történt?! - teszi fel a kérdést, szinte kiabálva Lucy, amint belépek a vendéglő ajtaján.

-Esik – vetem oda, majd a pult előtti székre ülök.

-Nem hallottál még olyanról, mint az esernyő, vagy esőkabát?

Válasz helyett csak egyszerűen megemelem kicsit felfelé a vállaimat, majd leengedem, ezzel is szimbolizálva azt, hogy mennyire nem érdekel sem az esernyő, sem az esőkabát.

-Egyébként, milyen újra NightCity-ben élni? - kérdezi a szőke hajú nő, aki szinte a legjobb barátnőm.

-Érdekes. Habár maga a légkör sosem fog változni. Itt még mindig ugyan az az élet folyik mint régen.

-Szeretted ezt a várost.

-Ki mondta hogy most nem szeretem? - teszem fel a kérdést teljesen nyugodt hangon.

-Akkor miért mentél el?

-Felvettek. Új életet kellett kezdenem.

-Ez csak a kifogásod, nem az volt a valódi ok. Igazából az csak egy jó indok volt arra, hogy elhagyhasd a várost.

-Mire célzol?

-Menekültél.... Valami és valaki elől – adja a választ Lucy, majd eltűnik a raktár ajtaja mögött.

-Menekültem? Én? - kérdezem magamtól.

Fogom a kabátomat, majd szokásom szerint, lelépek, szó nélkül.